Több-rétegű matrac

A felső TPE rácsréteg precíziós -öntött geometriai szerkezettel rendelkezik, 5–30 mm-es hálótávolsággal, és a függőleges testterheléseket oldalirányú erőeloszlási pályákká alakítja. Összenyomásakor a rács falai deformálódnak, újra elosztva a nyomást a szomszédos hálócellákon, mielőtt az átkerülne az alatta lévő habrétegre. Ez a mechanizmus hatékonyan csökkenti a lokalizált stresszkoncentrációkat -különösen a váll és a csípő környékén- a 6–10 órás alvási ciklusok során, miközben javítja a terhelés egyenletességét a teljes matracfelületen.

Ez a szerkezet zseniálisan ötvözi a TPE gyors -visszapattanó rugalmasságát a hab lassú-reakciós viszkoelaszticitásával. A TPE réteg a terhelés eltávolítása után azonnal visszanyeri eredeti alakját, míg a 30–35 fokos testhő hatására -aktivált habréteg -folyamatosan a nyaki és ágyéki gerincoszlop természetes íveihez formálódik, és alátámasztja azokat. Ez a "kettős{8}}sebességű" válaszrendszer segít megőrizni a testtartás stabilitását, mivel az alvó gyakran változtatja a pozícióját, miközben csökkenti a habrétegben a hosszan tartó összenyomás miatti tartós bemélyedések kockázatát.

A TPE felső réteg összekapcsolt légáramlási csatornák hálózatát hoz létre, amelyek irányítják a levegő keringését a matrac kompressziós és visszapattanási ciklusai során. Nyomás alkalmazásakor a belső levegő kiürül; ahogy a matrac visszapattan, friss levegő kerül beszívásra, ezáltal folyamatos szellőzőhurok jön létre a matrac belsejében. A hagyományos zárt{2}cellás habszerkezetekhez képest ez a kialakítás jelentősen csökkenti a hőfelhalmozódást és a nedvességmegtartást egy tipikus, 20–35 fokos alvási környezetben.

Ez a több-rétegű rendszer a mechanikai funkciók pontos felosztását valósítja meg: a TPE rács kezeli a felületi terhelés átvitelét és eloszlását; a habréteg elnyeli és csillapítja a maradék nyomófeszültségeket; az alapréteg pedig általános szerkezeti stabilitást biztosít. Ez a „teherleválasztási” tervezési koncepció hatékonyan megakadályozza az ismétlődő terhelés által okozott feszültségkoncentrációt egyetlen anyagrétegen belül, ezáltal csökkentve az anyagkifáradás kockázatát, -különös tekintettel az olyan problémákra, mint például a hab összeomlása vagy szerkezeti deformáció, amely a szállodákban, lakóházakban és szabadidős járművekben való hosszan tartó mindennapi használatból eredhet.